Magyar

English

 
  •  

                     

           

             

                                                     

                 

 

    

                                                                                             

                         

 

 

   

          

 

 

   

 

             

 

 

    

 

   

     

 

 

 

   

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. 

Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” 
(Paulo Coelho)


„Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra,
hogy te milyen szeretnél lenni.”  (Osho)

"Tedd, hogy haragodat legyőzze a szeretet; a benned élő rosszat a jóság; az önzésedet a nagylelkűség; a hamisságodat az igazság. Mert a gyűlöletet soha nem fékezheted meg gyűlölettel. A gyűlölet egyetlen orvossága a szeretet."  (Buddha)

„Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” 
(Müller Péter: Örömkönyv)

“Ezért a bölcs ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti, neki nem a távoli kell, hanem a közeli."  (Tao Te King 72.)

“Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.”   (Anthony Robbins)


“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” (Anthony de Mello)

"Minél mélyebben ébred rá valaki saját, igazi mivoltára, annál nagyobb hatással van finom spirituális rezgéseivel a mindenség egészére, s annál kevésbé hat rá a jelenségvilág árama."            
(Pramahansza Jogananda: Egy jógi önéletrajza)

“Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni. Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.”  (Márai Sándor: Ég és Föld)

“A szép élet – nyugalmas élet. Ha körülötted nyilak záporoznak, nem kell, hogy magad is nyílvesszővé válj.” (Tatiosz)


“A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.” (Popper Péter)


„Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.” (Müller Péter)

“Ha répát akarunk, répát kell ültetnünk.
Ha retket akarunk, retket kell ültetnünk.
Ha szeretetet akarunk, szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeretnünk kell másokat.”
(Dan Millman)

“Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” (Popper Péter)

"A számvetés és az igázás legbenső természetünk feltárását és uralmát jelenti. Ennek elhatározása akkor születik meg bennünk, ha már magunk mögött hagytuk a filozófiákat és a hétköznapi vallásosságot, ha szembe merünk nézni ama egyedüli és magasztos feladatunkkal, amit az Ember megismerésének neveznek." (Patanjali: Jóga Szútrák)

„Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: "Ki vagy te?" (Kahlil Gibran)

 
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

„Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírást talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.” (Paulo Coelho)

„A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.” (Szepes Mária)

“Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élõk világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor õ úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.”
(Márai Sándor: Füves könyv)

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.” (Gabriel García Márquez)

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”
(Müller Péter)

"Mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sosem jártál azelőtt. Ki tudja? Még ha haszontalannak bizonyul is, új tapasztalatot ad. És sose légy önelégült. Sose gondold, hogy amit teszel, az tökéletes. Sosem tökéletes. Mindig lehet rajta javítani, mindig tovább lehet tökéletesíteni." (Osho)

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrűek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” (Richard Bach: Illúziók) 


„A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet. Amikor szerettek, ne mondjátok: „Isten a szívemben lakik”; mondjátok azt: „Isten szívében lakom”. És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat. A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát." (Kahlil Gibran: A próféta)

 “Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!”
(George Bernard Shaw)

“A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.” (Müller Péter: Titkos tanítások)

“Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?” (Seneca)  

“Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.”
(Eileen Caddy)

“100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.”  (John Powell) 
 

“Nem igaz, hogy a végzet vakon lép az életünkbe, nem. A végzet az ajtón lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk elõtt tessékeltük a végzetet.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)  

“Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik.” (Carlyle)

  “Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek. Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitõl ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.” (Márai Sándor: Füves könyv)

„Belül keressétek a fényt, önmagatokban leljetek menedéket. Vezéreljen az igazság, mint fény a sötétben, mert az lehet csak menedéktek. Magatokban, ne másban higgyetek. Akik keresik magukban a fényt, nem külső támaszban, önmagukban bíznak; ragaszkodnak az igazsághoz, akár a belső fényhez, és nem keresnek másban végső menedéket, csak azok érhetik el a legfõbb fényességet.” (Buddha)

“… az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.”
(Dan Millman)

“Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtõl és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól.” (Marcus Aurelius)

“Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat .Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért,amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...“ 
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.”   (Dale Carnegie)

“Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

 “Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?” (Robert F. Kennedy)
 
"Az Idő ...
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendenek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."
(Henry Van Dyke)

“Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.” (Pearl Buck)


 “Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” (Tatiosz)


“Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére,
akkor találjuk meg az élet kincseit.
Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.”
(Joseph Campbell)

„Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg. Sokkal nehezebb - és sokkal szeretettelibb - azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.” (Stephanie Dowrick )


„Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.”
(Paulo Coelho)

“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.” (Tatiosz)

 
„Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.” (Ron Cristian)

“Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” (Paulo Coelho)

“Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.”    (Mahatma Gandhi)

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.” (Tatiosz)

„Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekbõl születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.” (Paulo Coelho)

„Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem, hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt saját magával, ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot.”
(Rónay György)

“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.” (Brian Tracy)

“Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik.” (Dalai Láma)

“A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.” (Tatiosz)

“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
(Márai Sándor: Füves könyv) 

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter) 

“…ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!” (Richard Bach: Illúziók)

 "Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, amely belülrõl már rothad. Ők a tudatosság mérnökei. Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson. Kedvesükre hárítanak minden felelősséget, neki hálásak, ha boldogok, és őt hibáztatják, ha boldogtalanok. Hol a fellegekben járnak, mert valami érthetetlen csoda történt velük, hol meg teljesen letörtek, mert valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük. Menekülni a szenvedély elöl, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító? Nem tudom." (Paulo Coelho)

„Amit nem fogadtál el önmagadban, azt ki nem állhatod a másikban. Mikor majd elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, akkor olyan leszel, amilyen lenni akarsz.” (Immanuel Kant)

“S lubickol az óceán habjaiban, a szabadság árasztja el minden porcikáját, és érzi: az élet káosza gyönyörű, gyönyörű, mert a döntés a miénk, hogy mit és hogyan teszünk. Szabad vagy, bár ennek a halandóság az ára. De szabad vagy. És az élet szép!” (Angyalok városa)

"Aki azt teszi, amit nem kellene, és elmulasztja, amit kellene, aki elfelejti az élet igazi célját, és múló örömöknek hódol, eljön az idő, mikor keservesen irigyelni fogja a nemes szemlélődésben élőt." (Buddha)

   

"Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik,

megtalálták..."

(André Gide)

"Engedd, hogy jöjjön a szél, engedd, hogy jöjjön a nap - mindent fogadj szívesen. Amint egyszer ráhangolódtál, hogy nyitott szívvel élj, sosem zárulsz be többé. De kell egy kis időt rászánnod. És neked kell elérned azt a nyitottságot, máskülönben újra bezárulsz. Amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy megtapasztalhasd a nyitottságot. Minél nyitottabb vagy, annál inkább*VAGY*." (Osho)

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele... (Seneca)

 

"Ha mindent elengedtél, akkor az élet már nem vehet el tőled semmit.
Ami meg valóban a tiéd, azt nem veszítheted el, még ha eldobnád is."

"A harmónia jelen van az evésben és a pihenésben, az alvásban és az ébrenlétben: tökéletesség van jelen bármiben, amit az ember csinál. Ez a jóga, amely megszabadít minden fájdalomtól."
(Bhagavad-gítá)

"Ne attól félj, ami megtörténhet veled, hanem attól, hogy a félelmed miatt közben elfelejtesz boldoggá lenni. Ha megsértenek, ha elhagynak, ha bántanak, csak ideig-óráig fáj. Ha jó előre félsz, az lehet egész életedben fájni fog. Ha nem ismered a jövőt, minek szenvedésre ítélned magad?"

"Nincs külső oka a boldogságnak vagy a boldogtalanságnak, ezek a dolgok csak ürügyek. Lassan-lassan felismerjük, hogy valami bennünk változik, aminek semmi köze a külső körülményekhez. A hangulataid az öntudatlanságodtól függenek. Ezért csak figyelj, és légy tudatos. Ha boldogságot látsz, csak figyeld, és ne azonosulj vele; ha boldogtalanságot látsz, megint csak figyelj." (Osho)


"Soha ne érd be a középszerűséggel, mert az az élet ellen való bűn. Sose kérd, hogy kockázatmentes legyen az élet, és sose keresd a biztonságot, mert azzal a halált keresed. Sok ember döntött úgy, hogy egyszerűen csak él a Földön, biztonságban, és nem vállal semmilyen kockázatot, sohasem zuhannak a mélybe, és sohasem emelkednek fel a magasba. Az életük unalmas, szürke, monoton, egy szürke világban élnek színek nélkül - számukra nem létezik szivárvány."
(Osho)

"Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, ezért ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. Az csak akkor következhet, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új lelkesedéssel. Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei." (Osho)

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
(Paulo Coelho)

     „Ha rendszeresen gyakorolsz, a jóga gondoskodik rólad. Finomodik az érzékelésed: megérzed mi a jó és mi a rossz. Morálisabb megoldásokra törekszel a mindennapjaid során. Meditálsz. Tapasztalod majd, hogy a válaszok a gyakorlásban rejlenek, a gyakorlás pedig sohasem ítélkezik feletted.”     

 

"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az Egész- re. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai."  (Márai Sándor)

Ön a(z) 471603. látogatója lapunknak
By GyGaTech (C)2010 (By G' V1.05)